Korán elkapott a gépszíj, az autók és motorkerékpárok iránti érdeklődésem már azelőtt szenvedéllyé vált, hogy írni és olvasni megtanultam volna – édesanyám még a paradicsomos káposztát is átnevezte Ferrari-főzeléknek, csak hogy megegyem! Aztán pár év múlva már valósággal faltam minden két- és négykerekűvel kapcsolatos sajtótermékeket, beleértve a német és angol magazinokat, szóval viszonylag gyorsan egyértelművé vált, hogy a pályaválasztásnál milyen irányba indulok.
Még főiskolára jártam, amikor 2007-ben gyakornoknak jelentkeztem az Autó-Motorhoz és az azóta már más kiadó gondozásában megjelenő Auto Bildhez, a kémia pedig azóta is működik, hiszen immáron 12 éve, hogy Magyarország legnagyobb múltra visszatekintő autós lapjánál dolgozom, szerkesztői pozícióban. Ez idő alatt közel ezer teszt és menetpróba került ki a kezeim közül, illetve ott vannak a járműtechnika és autóipari trendek témakörében írt cikkek is. Az évek során a motorkerékpáros rovat felelőse lettem, így egészen mélyen megismerhettem a piac szereplőit és rálátásom nyílt egy egészen más, de annál érdekesebb iparágra. 2013-tól két éven át szerzője voltam az Autó-Motor Közlekedésbiztonság rovatának, amiért 2015-ben a Nemzeti Közlekedési Hatóság elnöki elismerésében részesültem, majd még ebben az évben vágtam bele a Kiadó megyei napilapjainak és a Világgazdaság üzleti napilap autós rovatának szerkesztésébe.
Írásaimmal elsősorban támpontot szeretnék nyújtani azoknak, akik el akarnak igazodni az autózás világában – nem a szenzációhajhász újságírásban hiszek, hanem szeretném megmutatni az árnyalatokat is.
Nekem is megvannak a személyes kedvenceim, például a kompromisszummentes sportkocsik a gyengéim, de nagyra tudom értékelni azokat a hétköznapi autókat is, amelyekben bármilyen formában van lélek. És hogy milyennek képzelem az autóipart 10 év múlva? Én nem temetném a belső égésű motorral ellátott kocsikat még úgy sem, hogy az elektromos hajtás valóban megkerülhetetlen lesz a következő évtizedben.