Az Év Magyar Autója díj fizikai megvalósítását Törzsök Rebeka egyetemi hallgatónak köszönhetjük. A fiatal tehetség előtt ígéretes jövő áll.
– Milyen szakon végez éppen? Miért választotta ezt a pályát?
– A Soproni Egyetem Alkalmazott Művészeti Intézetének formatervező BA szakán diplomázok idén tavasszal. Gyermekkorom óta a rajzolás, az alkotás vágya mozgatott. Pécsen a Művészeti Gimnázium és Szakgimnázium textil szakán végeztem. Akkori szaktanárom is felfigyelt arra, hogy főként plasztikusabb, térbeli tárgyak tervezése áll hozzám közelebb. Táskákat, kalapokat, lábbeliket készítettem. Az egyetemi jelentkezéskor vált egyértelművé számomra, hogy szeretnék más anyagokkal is dolgozni és tárgyakat tervezni. Keresem a változatosságot, kíváncsi természetűnek tartom magam, aki szereti a kihívásokat. Az iparművészet nagy előnye, mint azt a neve is elárulja, az ipari és művészi gondolkodás előnyeit ötvözi. Úgy gondolom, a mai világban mind kettőre szükség van. A következetességre, funkcionalitásra és a szépségre egyaránt. Aki ezt a pályát választja az egy életstílust választ, hiszen ez nem az a szakma ahol nyolc óra a munkaidő. Itt ez huszonnégy óra. Hiszen aki alkotó ember az egész nap ezen gondolkozik. Újra és újra megkérdőjelezi önmagát és mindig jobbra és jobbra törekszik.
– Milyen alkotások, stílusok, irányzatok vonzzák, milyen anyagokkal, formákkal szeret és tud foglalkozni?
– A művészettörténeti ismereteim által számos alkotást, stílust és irányzatot ismerek, így minden korszakban találok csúcspontokat. A korszakok ismerete segít tájékozódni a tervezésben. Szeretem a komplex, de jól érthető formákat. Többnyire ívelt, gömbölyded formákkal dolgozom. Persze, ha az adott feladat vagy anyag azt követeli meg, akkor előfordul, hogy használok szögletes, geometrikus formákat is. Igyekszem kedves tárgyakat létrehozni, amiket jó kézbe fogni és képesek vagyunk hozzájuk kötődni. Ezt sokszor segíti, ha valamire emlékeztet minket az adott tárgy vagy kedves asszociációkat kelt. Ezért azt is fontosnak tartom, hogy mindig szeressem, amit éppen csinálok, mert hiszek abban, hogy ez az elkészült munkán is meglátszik. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy ezen a szakon három típusú tervezést is tanulunk. Ezek a bútortervezés, szilikáttervezés és csomagolástervezés. Mindegyik más-más anyaghasználatot igényel, bár sokszor elmosódnak a határok. Ez volt az egyik oka is annak, hogy erre a szakmára esett a választásom, mert szerettem volna új anyagokat kipróbálni és új technológiákat megtanulni.
Az, hogy éppen milyen anyaggal szeretek dolgozni, mindig az adott feladattól, funkciótól függ. Arra nem tudnék feltétlenül válaszolni, hogy mivel szeretek, vagy tudok dolgozni, inkább úgy fogalmaznék, hogy legközvetlenebb tapasztalatot a szilikát anyagokkal, gipszel, porcelánnal és egyéb kerámia masszákkal szereztem az egyetem évei alatt.
Fontos számomra, hogy kötődjek a tárgyamhoz, mint elgondolásban, mint fizikailag. Nem csak lerajzolni és megtervezni szeretem őket, hanem meg is valósítani. A prototípusok és anyagkísérletek a legizgalmasabb részei számomra a feladatoknak.
– Mi az álma? Mivel szeretné folytatni az egyetem befejezése után?
– Természetesen, mint minden alkotónak, az egyik álmom és vágyam, hogy a hivatásomban sikeres legyek és jó tárgyakat készítsek, amikre büszke lehetek. Rengeteg tervem van a jövőre nézve, mint szakmailag, mint magánéletileg. Szeretnék MA képzésen tovább tanulni és fejleszteni magam. A családalapítás gondolata is foglalkoztat. Szeretnék minél előbb a szakmán belül elhelyezkedni ezért is igyekszem minden lehetőséget megragadni és a lehető legjobban élni azzal. Jelenleg az egyetem rajzi előkészítőjén, mint oktató veszek részt, így bepillantást nyerhetek a tanításba, ez is izgalmas perspektíva számomra.
– Hogyan gyűjt ihletet?
– Nincsen olyan pillanat, hogy ne értékelném a körülöttem lévő világot és tárgyakat, amelyek éppen elragadtatnak, azzal foglalkozom a gondolataimban. Minden munkámat egy gyűjtéssel, kutatással kezdem. Az adott témakört igyekszem körbejárni és alaposan megvizsgálni. Régebbi munkáimat is előhozom egy-egy probléma megoldására, egyben sokat segítenek a szakmai konzultációk is.
– Kikre néz fel, kik a példaképei emberileg és művészileg?
– Kifejezett példaképem úgy gondolom nincs, azonban sok olyan ember van, akire nagyon is felnézek emberileg és művészileg is. Ilyenek például első sorban a mestereim középiskolától mostanáig. Úgy gondolom, aki ezt a hivatást választotta, az nem a legkönnyebb utat választotta.
– Milyen a viszonya az autókhoz? Szereti a kocsikat, szeret vezetni?
– Az autózás gyerekkoromtól fogva szinte a mindennapjaim része. Igazán izgalmas és érdekes számomra ennek az iparágnak a fejlődése, a dizájnja és ezek visszahatása az adott társadalom ízlésére. Nagy rajongója vagyok az oldtimer autóknak. Párommal rendszeresen látogatunk ki ilyen rendezvényekre. Nemsokára a jogosítvánnyal a kezembe határtalannak érzem magam a volán mögött.
